Középkori város a felhőkben,
az utcákon senki se jár,
a falakról eltűntek az őrök,
nem kémlelnek már a messzeségbe,
a padló alatt kódex,
egy fatábla óvta meg a pusztulástól,
megállás nélkül rótta a sorokat a szerzetes,
míg ki nem esett kezéből a toll,
a kútban vasmacska,
sokáig száguldott lefelé,
átszakította a virradatot
és magával vitt belőle
a hideg mélységbe
egy esőszürke darabot
finoman őrölt liszt,
egyenletesen elosztva a zsebben,
mely a posztónadrágból megmaradt.