A falakból dől a meleg,
szorgalmasan hull az eső,
kerengenek a tornyok,
a dombok halkan beszélnek veled.
Fejek közt matat a szél,
fénygömbök porlanak az éjszakába.
Beléd pottyantam vissza,
és tántorgok, mint koldussal a falába.
Iszkolnak az autók,
furcsálják egymást a házak,
egy hídpillér azon röhög,
hogy a víz a part ellen lázad.
A domb középen jól vigyáz,
nehogy valaki mögéje lásson.
De hátul felszáll a gőz;
dühöng a mozdony az állomáson.
A lépések körülölelik a várost,
s egy kérdés tapad a kedvhez:
ha már nem leszek itt,
akkor is minden ilyen meleg lesz?