Az asszonyt mindig a bekötőútnál teszi ki Kemenes, aztán dudál. Az öregember soha nem indul hamarabb, csak akkor áll föl a lócáról, amikor meghallja a dudaszót. Fogja a kiskocsit, húzza maga után, az asszony vár a fa árnyékában, ha esik, ha túl meleg van, a tölgy védi. Az asszony se cipelhet. Ő se cipelhet, megmondta az orvos. Korábban együtt jártak be a városba, most már csak az asszony megy, Kemenes beviszi, ha dolga akad bent, hivatal vagy valami speciális vásárlás miatt, ritka szerszám vagy gép kell a fóliákhoz. Kemenesnek elég terebélyes autója van, afféle kombi, gyakran ráakasztja az utánfutót is, olyankor vizet hoz műanyag hordóban. Kemenes rendes ember, vizet nekik is hoz, mert a kút azért nem az igazi, van vizük, de nem nagyon lehet inni, és vasas. Olyan sárga már a kád, mintha rozsda enné, pedig csak a vas színezi be.
Van annak két éve is, hogy kint volt utoljára.
Úgy érti, túl a fán. [...]