Előbb az erdő szélinél,
hol ledőlt földgáz-kút felett
mohafrakkban egy ottfeledt
csősz szí vénséges csutorát,
s darázst szelídít s viperát:
kicsike kislány táncol ott,
féllábra áll, lebeg-libeg,
hol vadrózsabokrok tövén
puha földgáz szuszog-sziszeg,
sündisznó-szem villog, vakít –
ott ugrál, bókol, mórikál,
lovagjának angolt tanít,
mókás mondókát fabrikál:
give me a teddy-bear today,
and love You I will everyday
adj nekem ma egy játékmedvebocsot,
és mindennap szeretni foglak téged.
Most lovagja csalja bennebb észrevétlen,
ott járnak már, hol két szamóca
hunyorgat, pislog, mint a roppant
földmélyi, nyáralatti aknák
kettős gyújtózsinór-kanóca –
így incseleg a lány vele:
give me a teddy-bear today,
and love You I will everyday
adjál nekem egy mackót pénteken
s én örökkön szeretni foglak
Hol a vöröslő málnavész
sziklákba, gránitégbe vész,
és a kifordított, fonák,
tört márványkesztyű ujjain
sötétlenek az áfonyák,
ismét hátraszól a lány:
adj nekem mackót pénteken
és tiéd egész életem –
megfordul, s lovagja helyén
torzonborz medvelegény!
Így szól a lányhoz: jösszte
jösszte velem,
döngjön az éjben a medve-szerelem!
Elindulnak, olykor
hallszik is az éjben a dal:
[giv mi: ə 'tedi beə tə 'dei
ənd lʌv ju: ai 'wil evri 'dei]