[...]Palota-pincék széntől dagadnak, márvány feljárók megtelnek szénnel, szénüzéreken pepita nadrág, karjuk fehérén hóing fehérül. Álcázom magam szeneslegénynek, mindent megtudtam, kell menekülnöm. Menekülök a barna lovakhoz, kollégiumból lopom a lángost, etetem őket lángos rudakkal, sárga csikó a kezem bekapja, a zöld istálló menedék mégis. Fészkelődöm a fali jászolban, de ha elszántam: el kell repülnöm, fekete szélben, száraz viharban, midőn a Marsra rakéta lódul. Útlevél-képes, vízum-pecsétes: feszítek irkát ezüst csövekre, berakom tarka, lapos kaviccsal. Állok a szélre, visznek a szárnyak, alattam már a Balkán sötétül.
A Japán akkoriban inkább nappali kávéház volt, uzsonnaidőben telt meg vendégekkel. Késő este már üresen állt az Andrássy úti ablakban a tüzértisztek asztala; közvetlen szomszédságában a művészasztalnál is legfeljebb Lechner Ödön beszélgetett egy-két ismeretlen nagysággal. Nagyrévi gyakran járt ebbe a kávéházba. Igen, itt kivételesen jó haboskávét kapott, melynek az ára zsemlyével, borravalókkal együtt hatvanhat fillér volt… Leült egy magános asztalhoz, válogathatott az asztalokban, kávét rendelt és újságokat kért. A kávéhoz három zsemlyét evett meg. Szinte kísértette a gondolat, hogy csak kettőt mond majd be, mert szégyellte magát. Nem ismerte még jól Marcit, a főpincért, aki ilyen esetekben gépiesen megismétli, hogy egy kávé, két zsemlye, és nyugodtan felszámítja mind a hármat, mert tud mindent, figyelmét nem kerüli el semmi.
A pincér szolgált a lapokkal is. Volt köztük napilap, a Magyarország Bartha Miklós vezércikkével, Pesti Hírlap, Esti Újság, volt egy sereg rámába rakott képeslap, a L’Illustrazione Italiana, L’Illustration, Simplicissimus, L’asiette au beurre, Üstökös, Uram bátyám, Borsszem Jankó… Folyt az orosz–japán háború. A hónap első felében az orosz flotta kitört Port-Arthurból, hogy Vlagyivosztokba meneküljön. Nogi azután a vár átadására szólította fel Stössel orosz tábornokot, eredménytelenül. Folyt az ostrom. A szárazföldi japán fősereg Liaojang felé vonult előre. Egyébként a legutóbbi napokban szélcsend… Tisza István már régen visszavonta házszabálymódosító javaslatait s egyelőre béke volt az ellenzékkel, az ellenzék hajlandónak mutatkozott arra, hogy nem akadályozza meg az újoncozási javaslat tárgyalását. Unalmas így is, úgy is. Azaz mindegy, hogy mi történik, hogyan történik. Már hogy a belpolitika unalmas. Mert a világ eseményei közt az orosz–japán háború tényeit már nem lehetett unalmasaknak nevezni. Az emberi kegyetlenség olyan hírei érkeztek a messze Keletről, amelyekről egy naiv fiatalembernek, de meg az emberek többségének fogalma sem lehetett… A L’Illustration csupa háborús képpel van tele. Japán gyalogosok rohamra indulnak. Port-Arthur látképe, a képen a 203-as magaslat, a vár kulcsa… Kis hír egy napilapban: Bubics Zsigmond kassai püspök nyolcvanhárom éves. Éljen egészséggel.
– Szervusz! – szólt rá a lapokba mélyedt Nagyrévire valaki.
– Szervusz – mondta és felnézett az érkezőre. [...]