[...]A sziget natúrája mindenható, mintha a mozarti Sarastro teremtette volna, Papageno és Papagena naiv szenvedélyeinek kiélésére. Termékeny tengerek, termékeny földek, a szárazföld és a tengerek játéka egymással: mély öblök, félszigetek, parti szigetláncok, folyótorkolatok, beljebb magas hegyvonulatok, pálmákkal teleszórt völgyrendszerek, cukornáddal, rizzsel, banánpálmákkal, dohánnyal, kávéval kultivált alföldek. Közel kétszáz folyómeder hálózza a sziget területét hol árvízzel, hol a kövekig, az iszapig kiszáradva.
A sziget természetes virágai, növényei mellett sok egzotikus virág és növény éli új életét: ezeket a tengeri áramlatok, a madarak, az európai telepesek és az afrikai rabszolgák hozták magukkal Kubába. De a világos törzsű királypálmák – ezek a lovagi fák –, amelyek Kuba címerét és a kubai pénzeket is díszítik, minden égtáj felől uralják a sziget tájait, ahogyan a hullámok a tengert. Rejtélyesen tárulkozó, vitorlázó koronájuk – különösen az éjszaka és a hajnalok átmenetében – már a természet és a természetet másoló festő képzeletének határán áll, egy külön szuverén valóságban. [...]