A jövő – de már a jelen is – a szerint minősíti a nemzedékeket, hogy a valóságból mekkora birtokot tudtak kihasítani, milyen tágas világot képesek felépíteni magukban. Mert az építkezést mindig újra kell kezdeni. Mindenkinek és minden nemzedéknek. Csak a vagyon és a lehetőségek örökölhetőek, a magyar kultúrát nem lehet megörökölni. Legfeljebb igényt, étvágyat, jó erős gyomrot hagyhatnak ránk elődeink. A többi rajtunk áll, saját hódítási kedvünkön múlik. A „tágas világ” pedig nemcsak a jelent, hanem a múltat, az annyiszor elfelejtett, naivan félreértett vagy rosszindulatúan félremagyarázott, de minden gesztusunkban újra meg újra kísértő múltat is magába foglalja. Ezt is meg kell hódítanunk. [...]
