[...]V.részA bolondtónira várt egész délelőtt, mert megbeszélte vele tegnap, hogy ma délelőtt feljön, mivel a demizsont újra fel kellett tölteni, és a gyereknek le kellett vinnie a Jenőhöz a falu másik végébe, s onnan felcipelnie hozzá, és ez játszi könnyedséggel meg is történt, mert ez a bolondtóni bikaerős volt, adott neki egy ötszázast, mire az elvigyorodott, a markába zárta, s már szaladt is, mert azonnal meg akarta venni a mellettük lakó román nő bugyiját, a nőét, aki a bátyjának az élettársa volt, s aki őt ideköltözése óta lázban tartotta, megleste, amikor csak tudta, amikor mosakodott, sajnos, ritkán mosakodott, meg megleste, mikor a trikójában kijött alvás után az udvarra, hogy az ajtókeretnek dőlve kikanalazza a szokásos gyümölcsjoghurtját a műanyag dobozból, és ilyenkor a trikóján átlátszottak a mellbimbói, ettől bolondtóni majd elájult, nem volt gyáva, úgyhogy minden héten felajánlotta neki, hogy ha megsimogathatja a mellbimbóit, akkor fizet neki száz forintot, de a nő mindig elkergette, így maradt a vágyakozás, és dühében, hogy egy szemernyit sem jut közelebb a céljához, mikor a nő egy baszd meg az anyádattal melegebb éghajlatra küldte, fogta az apjától ellopott sörétes puskát, amit az apja már nem tudott visszakérni, mert valaki agyonverte a házuk lépcsőjén három éve, s azóta mindenki elfogadta, hogy a puska a bolondtónié, fogta, és kiment az erdőbe, fel a gerincre, és ami csak megmozdult, arra rálőtt, volt lőszere bőven, mert azt mindig tudott lopni az erdész házából, úgyhogy nagyon boldog volt az ötszázassal, mert annyiért kínálta bárkinek a bátyja az élettársa bugyiját, büdös volt, de neki kábító, kábítóbb már nem is lehetett, odaadta a pénzt, kikapta a bátyja kezéből a mocskos bugyit, és már rohant is ki a turistaösvényektől messze a kedvenc helyére, a szerpentintető mögötti egykori katonai gyakorló- és lőpálya romos épületei közé, lehuppant az egyikben a sarokba, az orrához tartotta a bugyit, lehunyta a szemét, és olyan sokáig tartott ez így, hogy bizony lekéste a fejést otthon, így a Józsi bácsi is csak később kapta meg aznap a tejet, nem is merte meghúzni a kisharangot, csak letette az őrházban a kannát, és elrohant, mintha nem találta volna otthon a Fürgeembert, ő meg hallotta ugyan, hogy megjött a tej, a hallása olyan volt, dicsekedett a Jenőnek, ha nagy néha összefutottak a faluban, mint a denevérnek, az meg ilyenkor csak szótlanul felhúzta a szemöldökét, mert neki meg az volt a nagy produkciója, ugyanis a szép, dús, fekete szemöldökét, ha akarta, egész a homloka széléig fel tudta húzni, és ő meg ezzel büszkélkedett, hogy nehogy má, szóval kiballagott a tejért az előkészített pénzzel, de a gyereknek már hűlt helye volt, na, mindegy, morogta a bajsza alatt, majd legközelebb, és behozta a kannát, adott egy keveset Zsömlének, akivel kapcsolatban – most már, hogy nemcsak el-elkórincált folyton, de már feltételezhető volt, hogy nagy kíváncsiságában talán a birtokon túlra is kimerészkedik – eldöntötte, hogy hamarosan bizony láncra fogja verni, majd bement a házba, és mivel még nem volt étvágya, betette a kannát a hűvös kiskamrába, leült a konyhában, és elgondolkozott azon, hogyan tovább a botrányos kirándulás után, tisztázni kellene, ki maradt vele, és kinek fontosabb a fegyver meg a lázadás, mert minek nevezze elgondolkozni, csakhogy a csendben, mert mostanra már elhallgatott az utolsó láncfűrész rettenetes, idegtépő hangja is, két ízben is elaludt, úgyhogy amikor már harmadszor is azt érezte, hogy menten visszaalszik, megpróbált valahogy mégis ébren maradni, de csak nem ment, mert most meg az erőlködéstől az esze kóringyált el, aztán meg rátelepedett a köd az agyára, és következett, ami szokott, a sajnos egyre gyakoribb semmibe bambulás, úgyhogy megváltás volt, mikor a kisharang megszólalt odakint, majd ahogy meghallotta a szembeszomszéd ordítását, hogy tűz van, tűz van!, szomszéd!, mert így hívta őt a szembeszomszéd, nem úgy, mint a falusiak, kirohant, és tűz volt, égett az erdőgerinc fölöttük, állítólag valaki benzinnel föllocsolta az egyik turistautat, lihegte a szembeszomszéd, és összevissza futkorászott, nem tudván, mit csináljon, jöjjön, mondta neki higgadtan ő, lemegyünk az Alsó útra, hallottam valami szirénázást a távolból az előbb, de azt hittem, csak álmodom, lemegyünk, és megnézzük, megérkeztek-e már a tűzoltók, és lementek, és ha látni nem is lehetett még, de hallani már hallották az egyre erősödő szirénázást, viszont hogy fogják megközelíteni?, hogy?!, [...]
