Azon a fán most egy másik fény ragyog,
egy másik ágon idegen rügyek,
ismeretlen fajú bogár indul és zsizseg,
délszaki vulkán repedéseit mintázza a törzs,
fa kérge nő, föld kérge omlik.
Elsodródott társának lenyomata minden,
tested nyomában a kertben megfagyott eső –
a megkettőzött világ világán
távoli rengés zeng a levelekben.
Langy árnyékban áll ott szép alakom,
lombra néz, ágat tapint, bazsalyog,
mint aki mindent elfelejtett,
és visszavágyik ide, hozzám.
