cso-cso-cso-csóka,
csőrös, buksi fejű,
csupa csíny,
csupa móka,
vonuló, kavargó varjú-
hadak követő-
je, te seregük sűrűjében
elvegyülő,
őrizetlen javakra,
kivált a jófalatokra
tizedet,
vámot kivető,
te magasságbeli nevető
üzenet,
templomtorony, százados
fakorona vidor lakója,
ki a potya zsákmányt szemügyre,
majd rögtön a csőrödbe veszed,
egy villanat,
alig egy pillanat-
töredék,
föl az ágra viszed,
megeszed,
vígan emésztel,
tiszta ingemet
amivel letiszteled,
akár a mésztej,
cso-cso-csóka,
hej,
csóka,
micsoda móka
egész elrajzolt mivoltod,
s ahogy a magadét
mondod,
rikoltod,
maga a tökély,
ó, te mihaszna,
mi hasznod?
mi a dolgod?
talán csak annyi, hogy
napom fogytán is mosolyra fakassz,
élni ösztökélj,
s időről időre,
de főképp tavaszidőre
ideszállj,
hazaszállj,
csóka,
hej,
cso-cso-csóka, te
móka-madár!
