Megpörkölődtél; józanodva állsz már,
inogsz, de földre buknod nem szabad.
Így álltál mindig, hogyha fölriadtál,
ha ringyó volt hozzád a pillanat.
A hirtelen csönd rajzol most cezúrát
a foszló, elinalt napok mögé.
Boldog volnál, ha hitet csenni tudnál,
hogy elfuss innen messze, másfelé.