[...] A biblikus hangvételű nyitánnyal összhangban Nádasdy motívumkincsének jellegzetes eleme, az éteriség is máshogy jelentkezik, mint korábban. Verseiben gyakran felbukkantak angyalok, tündérek, Oberon és Titánia a Szentivánéji álomból, és más, névtelen szárnyas lények. Mostani kötetében a transzcendenciának ez a játékos formája az istennel való párbeszédnek adja át a helyét. Ezekben a versekben külsőleg elfogadja a perlekedő fohász nagyszerű hagyományának megszólalási formáját is. „Kegyelem, Istenem, most már olcsón adom, / mi úgyis a tiéd –”, kezdi Kis élet című versét, de aztán gyors váltással a sor közepétől így folytatja a kamaszkori hitehagyás leírását: „ha meglógtam vele, / ha serkenő bajusz és izzadó tenyér / kereszttüzében tőled disszidáltam”. Az izzadó tenyér és serkenő bajusz kereszttüzének finom kétértelműsége akár a kötet előszavában nyíltan kifejtett főtémára is utalhat. A Hiába hoztuk a párnánkat című vers első sorában az „Uram” és a „vetettél” szavak összekapcsolása szinte archaizálásnak hat, az Úr akarata „veti” kénye-kedve szerint a vers alanyát különféle élethelyzetekbe. De a soráthajlás leheletnyi késleltetéssel más jelentéssíkra helyezi az állítmány jelentését: „Édes Uram, hát máshova vetettél / ágyat nekem, ágyat neki – hiába hoztuk / a párnánkat”. A vers azonban egy profán párnacsata leírása után mégiscsak visszatér a „vetettél” szó enjambement előtt felsejlő jelentésének konnotációjához, hiszen a költő hirtelen egész sorsára kérdez rá: „Mit kér az, aki meg akarja úszni / a választást, a mérlegelést?” [...]
