Bodilla visszaül a helyére, és a néma csendben tovább beszél:
– Gyászos tény, hogy Magyarországon minden huszadik ember nemesember! Holott Nyugat-Európában csak minden ezredik ember nemes… vagyis ötvenszer nagyobb a nemesség percentszáma nálunk, mint nyugaton. Még egy ország van, ahol a nemesség percentszáma ilyen magas, mint nálunk: Lengyelországban… Így hát középkor előttünk, középkor utánunk: Magyarország és Törökország között engedelmesen dezertálunk a forradalomból, és dezertálunk a jövőből!
– Ön utópisztikusan látja a dolgokat – mondja Halász Imre –; az Ön reményeinek és terveinek valóra váltásához nincsenek meg az eszközök ebben a korszakmatériában.
– De a reformhoz szükséges eszközök megvoltak! – mondja Anasztázy. – Széchenyi nagyságát csak most, a lezúgott forradalom után tudjuk felfogni.
– Medium tenere – mondja Bodilla, akit Anasztázy pátosza ingerültté tett.
– Nem lehet egyszerre a létra csúcsán lenni, a létrafokok vezetnek oda! – mondja egy széchenyiánus tiszt. – Akadémia, Lánchíd, Duna-gőzhajózás, balatoni gőzhajózás, Vaskapu-szabályozás, Tisza-szabályozás, Kaszinó, lófuttatás, Hengermalom, ezek annak a létrának a fokai… a realizmus létrájának: ez Széchenyi életműve.
– És a selyemhernyó-tenyésztés…
– Széchenyi utópiája! – mondja Bodilla. – Életmű, már a kezdetén múlt időben, tele reakcionárius hallucinációkkal. [...]