…mely hirtelen alakban / megjelenik megjelenéstelen / mije /
és egyképp mondja minek kell majd lennie / hogy mi legyek
tehát / s „minek minek” / nyilvánítja magát // Mint egy súlyos
sosem / szabaduló súlyom gyakorlatként veszítgetem / mint aki
próbahadjárat / során csak annyit próbálgat / hogy mivé fogyhat /
annak a már se-okozatnak-se-oknak / de nem is maga magának //
Elválaszt a világ három-három dekányi szárnyröppenéstől /
látó s vak szemtől s lábtól / és csak jönnek majd a papiroslapok
teleírni a lábatlani papirosgyárból / itt lábatlankodnak
szárnytalan / a szobában hol Neki meg Neki meg Neki csak /
hűlt nyoma van / és az egy s oszthatatlan lényeg elhívó /
jöttekért érzem a hajnalokat / s hogy mindez már semmi-valamire
jó // Az egy-és oszthatatlan melynek okára / sokára sokára /
rákérdezni oly értelmetlenség / ámbátor meghatároz valami jó
vagy rossz szerencsét / melyhez az ember vagy elég vagy nem elég /
bátor // Hull körre kör / e napokkal / valamiből / kihull a megújulóval /
az ami nem lesz a régi / mert nem lehet örökké tollazatot
cserélni / elmúlnak e valók / és ittmarad az egy és oszthatatlan /
velem valami nehezen szabaduló / kisváltósúly alakban // Megyek
mint tábori csönd / elől indián a bozótba / csak utcáimon melyek /
fel-felkapják rebbenéseiket / a három-deka-szárnyakat s vedlésüket /
s nem mondom Te Ok / minek / játszottad ezt velem / meglétét magamban
mímelem / követem / és ennyi alkum marad / hogy ne nekem kelljen
hagynom magamat / de ahogy veszi elveszi veszi el / meglesz simán /
hogy velem is mint egy-semmivel / teszi amitől szabadítanám.
