Lehetne minden egyszerű is,
de nem az.
Virágoskerted nézve, látod:
fele gaz.
Másik felét, ha akarnád sem
értenéd,
az ég fölötted ég, dehát nem
érted ég.
Bonyolult minden és felette
ingatag,
csészéjében az alvilágban
ring a nap.
Habozik régen: jöjjön el, ne
jöjjön el?
Még nem döntött, csak látszat-mását
küldi fel.
Fáradtan legyint a belátás,
hazatart,
jobboldalt három ördög őriz
ravatalt.
Hiába szedtem annyi bűvös
szereket,
elszenderedtem, fuvolám is
berekedt.
Csak gyenge húr, ami még bennem
ciripel.
Mennyországért sír, de az ördög
viszi el.