Azzal kell kezdenem, hogy tanárom és osztályfőnököm volt. Tanulmányi értesítőm 1941/42-es bizonyítványába már az ő csinos apró betűivel van beírva: „A negyedik osztályba léphet.” Akkori környezetem, a „kis nyegle város”, ahogy ő emlegette Kaposvárt, az iskola mindent kétségbe vonó, fonákra fordító, csúfondáros-profán szelleme, s benne saját éretlenségünk, sokáig lehetetlenné tette, hogy a költőt is meglássuk, méltányoljuk a fehér köpenyes, kreol arcú, nyírott bajszú, többnyire taktusos pontossággal, olykor szaladós indulattal magyarázó, mindig az értelmes beszédet követelő történelem, földrajz szakos tanárban. Olvastam pedig, hogy megkapta a Baumgarten-díjat, s egy nyilatkozatára is emlékszem, melyben minden aktuális csábítást elhárítva kijelenti: nem költözik a fővárosba, a posta vidéken is megtalálja. [...]
