Olyan kevés emlékünk van arról,
hogy milyen volt egy mozdulat
egy másik mozdulat előtt,
hogy egy pohár hogyan csillogott hol?
Hogy egy végtelen tenorária
hogyan szólt mikor?
Hogy egyszer arcunk hasonlított
egy másik archoz kiéhez miért?
Az évekről nincs térképünk.
Megint egy más szoba,
nem mintha különbözne az eddigi
szobáktól… Nézd, amott, hogy csillog
egy veretes kilincs… amit egy régi
farsangkor mókából a falba csavartak,
miáltal ajtót sejtet… Pedig nem nyit semmit.
Hát azon szökj meg!
Előtted, mint mögötted: évek.
Ne félj, már nem sokáig…
Az idő se zavarjon…
A falióra is csak egy kép,
mint a falon függő többi kép.
