Új kötete a létbiztonság és a szellemi bizonytalanság feszültség-ihletéből kiküzdött versek sora. A harmónia skizofréniája. S mert Bertók igazi költő, hát olvasójába injekciózza a kételyt: sorsom a tied is, ne tagadd!
Mint aki kiment, rázárta az ajtót,
s a kulcsot elveszítette.
kívül is bent már végérvényesen.
Hiszen már ott sem, sohasem.
S minthogy szó nélkül kimehet,
megáll a tárgyak idejében.
Éppígy előző könyvében, a hatvanéves Csorba Győzőnek ajánlott Triptichon-ban: „Kívül marad, ha belekényszerítik, s belül, ha a szem kívül rátalál.” Lelki helyünk meghatározatlan, csak a tárgyakban a bizonyosság. Ajtó, kulcs, balta, fogkefe, műfog, szekrény, kabát – a tizennégy soros nyitó Történet-ben. A kötetcím: Tárgyak ideje. Utószava: „s hogy ne legyen olyan reménytelen, lassan elrejtőzik a tárgyaiban. Amelyek képletesek is lehetnek, s őrizhetik még valameddig.”
De ne higgyük, hogy most már mindent megtudtunk. Könyvét becsukva képzeletem elkalandozhat a korszerű művészi tárgyiasság fajtái felé, képzeletben Bertókot is közéjük sorolhatnám a kötetcím és a vallomás értelmezésének könnyeden engedve, ám olvasva őt, azonosságot nem találok, rokonságot is csak annyit, amennyi minden kortársi műalkotásban föllelhető.
Picasso, Robbe-Grillet, Georges Perec, Jean Follain, Mándy Iván jut hirtelen eszembe. Picasso tárgyai képelemek, melyekkel nagy művészet valósítható meg, körülzsúfolja velük magát, hátha előkerül, s mindig előkerül a sok kacatból valami, Picasso nem emlékeztet, inkább a múltat felejteti azzal, amit belőle konstruál. Robbe-Grillet-nek sincs a tárgyi képzetekhez semmi köze, a tárgy önmaga, csak láttatott valóság. Mándy onnan rugaszkodik álmaiba, vagy álomi tárgyaiból a való világba. Perec hőseinek dolgai tulajdonosi viszonyban sorakoznak: „Azt szerették volna, ha a világ, a dolgok mindöröktől fogva a birtokukba lennének, s ők csupán szaporítanák ennek a birtoklásnak a megnyilvánulásait.” Prózája a fogyasztói társadalom vizsgamintája; mindent megvenni, pénzt szerezni státusuk kellékeire, aztán beléjük élvezni magukat, fuldokolni, szabadulásra vágyni, kitörni, de hogyan, hová a Weston-cipőben?
Vannak akik a hasznos színeibe
szürke és fekete szövetekébe
acél kékjébe
magvak sárgásvörösébe
menekülnek élni
s a dolgok köréjük tömörülnek
szemükben tükröződni
– írja Follain még a negyvenes évek elején. 1955-ben Tárgyak címmel ad ki könyvet, pontosan megmetszett prózaverseket: „A kecses holmiktól finomul a világmindenség. Minden szép tárgy tartogat valami titkos átbocsájtó jelszót.” „Dal árad minden tárgyból.” – Én pedig megállapíthatom emberiességüket, és összekapcsolhatom Bertókkal a gondolatsort. [...]