A kép elkülönített hely. Nem része sem az anyagi, sem a gondolati világnak. De mind a kettő felé nyitva áll. Területét nehéz földeríteni. Akár a gondolat, akár az anyag felől vágunk neki, rövidesen a semmibe esünk: kiszikkadunk, s élő dologra nem találunk, csak egyre tévetegebben keringő eszmékre vagy száraz, mozdulni nem akaró matériára. A képpel csak szembenézni lehet. Vállalni a sajátos létformát, amelyben áll.
A gondolat és az anyag, a benső és a külső lét között a képben valóságos kapcsolat van. Ezt a kapcsolatot azonban egy elvontan gondolt képre nézve fogalmilag megteremteni nem lehet. Ez a kapcsolat mindig csak megtörténik a kép születésében.
Mert a kép nem a róla készített reprodukció. A leghívebb reprodukció is csak elméletileg szeretné közvetíteni a kép testi mivoltát… Az igazi kép azonban egyedi tárgy.
A képek elkülönített helyek, amelyekbe át lehet lépni, de sem az anyagi, sem a gondolati világba nem lehet őket „lefordítani”. Értelmetlen az a kérdés, hogy egy bezárt, üres szobában függő kép ábrázol-e még valamit. A kép, ha már erre a kérdésre válaszolni kell, nincs is a szobában. A képek világában van.