Farkasrét, 1956 A bejárattal szemközt ovális virággrupp. Máglyaként lobog. Tömött kordon veszi körül, sok gyerek.
Itt gyújtanak gyertyát az ismeretlen helyen elesettekért.
A sötétben, távolabb, kivont karddal cirkáló lovas rendőrök, fémes patacsattogás.
Csend.
A sztearin szétfolyik a gruppszegély kőkockái mentén, nagy füsttel ég. A láng belekap a gyertyák közé szórt halom virágba. Ez még feltűnőbb, s olyan érzést kelt, hogy ez már tilos.
Ha legalább kevésbé füstölne!
A szél sok gyertyát elfúj. A kordon szorosabbra tömörül, hogy felfogják a szelet. A szél is túlzott és feltűnő. Provokáció. Mindenki nyúlkál, újra gyújt. Ha eldől egy gyertya, a közelben állók arcán ideges rándulás: hűtlenség a gyertya részéről.
Már egészen sötét van.
A kerítésen túl villamoscsikorgás. Hosszú sor a megállónál. Egyre több a virág, a gyertya. Didergünk, átfagyunk. Egy idő múlva banalizálódik a csend, a várakozás.
Feltűnés nélkül elhúzódunk, cserélődik a tömeg.
Sz. ajánlja, hogy sétáljunk át a zsidó temetőbe.
P. gyertyákat hozott magával, hogy az elhagyatott sírokon meggyújtsa. A zsidó temetőben is meg akar gyújtani egyet, de Sz. nem engedi.
„Nálunk nincs halottak napja.”
Fél a feltűnéstől.
A keresztény és zsidó temető között vaskos kőfal.
„Hát mi aztán nem közösködünk!” jegyzi meg vacogva Sz.
És nevet.
Mi is nevetünk.
Rajtunk kívül senki a sírok között, visszafelé mégis égő gyertyát találunk. Zavartan nézünk össze. P. odateszi a gyertyáját a pislákoló csonk mellé.
Sz. tovább vacog, nem szól.
P. mutatja, hogy egy távolabbi, fekete sírkövön tükröződik a láng.
A kijáratnál mosdótál.
„Ha valaki meg akarja mosni a kezét” mondja Sz.
Most P. kérésére sétálunk tovább a hamvasztottak alagsori kriptájához.
Hosszú folyosó. Föl a mennyezetig kis márványtáblás fiókrekeszek; a falakon, a földön mindenütt virág, tégelygyertyák, szemét, virághulladék, papírhulladék, sztearinhulladék. És mindnek a szaga. Mind eltaposva. És minden szűk, kényelmetlen. A mennyezeten dürückös üveg négyszögek, mint a nyilvános vécék fölött; hogy nappal is lehessen látni, villanyfény nélkül. Most lámpa világít fönt is. A dürückös üvegen keresztül látom a talpakat, skurcban a továbbcsoszogó lábakat. A följáró lépcsőjén is virág és szemét és gyertya.
„Halál és bazár”, mondja P., mikor fölérünk.
„Halál és bazár”, mondja Sz. alig észrevehetően más hangsúllyal.