Ide jutottam – (én) csak átfutottam? Halottnak
ennyi ma helyszín. Leválhatnék, égtájnyi fölület,
lékhalászokkal a hátán – ülnénk, e jég váratlanul mozdulni fog.
Szürkületben létünk metaforára
szépít. Távolodva se lét környéki lángocska: nem csak kialszik –
fönt szálka-sort hamvába visszavet.
Átjutottam, s táján – ide futottam? Csúszva mindegy,
már majd halottnak helyszín. Pusztulás –
végső ágya, réges-rég bennünk, mást se vetnénk
tiszten se egymásnak. Létünk kontinensnyi lékké leválik –
e hegysor, léken is lélek ma rémülten átlökve. Kiáltani kezd
bármi e szürkületben. Bár ami oszlik –
félre még valamilyen nyelven tudósítva vet.
Elhangolásra; érvre – hangom. Még, Uram, megtoldhatod.
