[...] Félre Nem tudom, Grácikám ott fenn a mennyei Mandzsúriában és Iniuriában emlékezel-e azokra a Kádár-rendszeri időkre, amikor nyúvadtunk az időben. Írtunk, dolgoztunk, tulajdonképpen megéltük a magunkét. Ha arra is emlékezel, hogyan jött létre a Régi Sipos törzsasztala, tudhatod – persze odafönn azért könnyebb –, hogy Szigligeten mászkálván a tavaszi szél friss illatárjában arra jutottunk, hiányzik a kávéház. Az irodalmi. Nékem még a Fasori otthonomhoz közeli emeletes vendéglőből volt egy bájos pincérnő barátom, Terike, aki átkerülvén a Régi Siposhoz hamar külön termet biztosított az összejöveteleinknek. Legendásan nagyokat piáltunk – emlékszem, hattól nyolcig nem nyúltál a pohárhoz, hogy aztán negyed kilenckor könnyedén odavesd Terikénknek: – Édesem, ha hozna hat vodkát.
– Külön töltsem, művész úr?
– Egybe is lehet, Terikém – és hamarost két hajtásra fölittad a szeszt, hogy aztán lassan cammogó halászléevéssel leöblítve rátérj a több liter masszív vörös bor elfogyasztására. Így, hajnalig. Magam akkoriban négy-öt sör után rumos feketével helyreállítva egyensúlyomat bekapcsolódtam a tetemes mennyiségű vörös bor megkönnyítésére.
Csukás Pisti akkor már torkaszakadtából ordította, hogy mit csinálnak a lányok a bőrdíványon. Ott húzott el mellettünk az egyik miniszterhelyettes, aki félfenékkel leülvén pironkodva hallgatta, hogy viszont Sztálin elvtárs mit csináljon a sarlóval és a kalapáccsal.
Bármennyire furcsa, eszünkbe sem jutott, hogy mi most éppen túlélünk. Benne voltunk a rendszerben – kívülről, műveket és magatartást tanúsítva. Dolgozva. Munkát végezvén – ahogy Kádár elvtárs ejtette. És élvén.
Grácikám, ott fenn a mennyei Mandzsúriában és Iniuriában, ahol valóban sok igazságtalanság eshet az elkárhozás és a tisztítótűz szüneteiben, el sem tudod képzelni, hogy a Régi Sipos-féle összejövetel manapság idelenn, Magyarországon elképzelhetetlen. És nem az „ellenfél” miatt. Hiszen igazi nagy ellenfelek ültek ott egybe – Csurkától Konrádig vagy Kardos G.-től a népi hurálig – jól megvoltak, dolgozván, gondolkozván.
Mai manapság ilyen összejövetel a barátok miatt lehetetlen.
No, nem a főbarátok miatt, azok kisebb-nagyobb elhullások mellett megmaradtak. Az albarátok miatt. [...]