[...] Gergő figyelmesen szemügyre vette őket. Megnézte Jácint Vince mindig mosolygásra kész arcát. Mintha mindig vicceket mesélne magának, és azon nevetne csendesen – állapította meg. Külön megcsodálta Jácint Vince farmeringét. Azon volt is mit csodálni! Apró fényes szögekkel, szögecsekkel volt kiverve; a vállán, a karján csillogott a sok szög, mint az ezüst. Majd Csombor nagy fejét méregette, hogy vajon arányosan nagy-e az esze is, vagyis hogy a túlméretezett koponyához megfelelő-e. Végül Karikó megtévesztően szelíd, szinte lányos arcát figyelte, s rögtön rájött, hogy a szelídség feltétlenül megtévesztő, mivel az álmosan lebocsátott szempillák mögött nagyon is eleven szem villogott.
Gergőnek tetszett a három fiú, és remélte, hogy a rokonszenv kölcsönös lesz. Sok múlna rajta, mindenekelőtt megoldódna a nyár! Elhatározta, hogy kezdeményezni fogja a barátságos hangot.
– Gergőnek hívnak, most költöztünk ide. Remélem, nem haragudtál meg azért a mondásért.
Jácint Vince vigyorogva bólogatott, majd bemutatkozott, magára mutatva, mint egy bohóc.
– Bemutatom Jácint Vincét, aki szereti a pincét. Nem haragszom. Különben is én lőttelek először fenékbe. Fájt?
Gergő megrázta a fejét.
Csombor szólalt meg, komolykodva, mint egy akadémiai levelező tag.
– Csombor vagyok. Mondj egy q-t!
– Mit mondjak? – kérdezte Gergő értetlenül.
– Ismered az ábécét, ugye? Van benne egy olyan betű is, hogy q. Ritka betű! Éppen ezért gyűjtöm a q betűs szavakat.
Csombor értelmesen, tagoltan ejtette a szótagokat, egy kicsit túl értelmesen is, mint aki gyengeelméjűekkel beszél, majd elővett egy gyűrött noteszt, s felolvasta eddigi gyűjteményét.
– Figyelj! Ennyi van. Qkk. Qkker. Qka. Kaqkk.
Gergő bólintott, hogy érti.
– Nos? – nézett rá Csombor. – Nem tudsz?
– Kutya! – bökte ki kis gondolkozás után Gergő.
– Kösz – mondta Csombor, s gyorsan beírta a noteszba.
Karikó szelíden álldogált, megvárta, míg sorra kerül, s lágy hangon bemutatkozott.
– Karikó Károly. Ká-Ká. És nagyon kérlek, ne süsd el azt a viccet, hogy hagyjuk el az ékezetet! Itt jön ki a könyökömön.
Karikó szelíden félrehajtotta a fejét, fél szemét álmosan lecsukta, úgy nézte Gergőt.
Gergőnek leesett a húszfilléres, visszafojtotta a mosolyát, s komolyan megígérte:
– Nem sütöm el. Különben sem olyan nagy vicc.
Karikó szelíden bólogatott.
S mivel a három fiú továbbra is várakozó tekintettel álldogált, Gergő rátért a lényegre, Körbemutatott a halott utcán.
– A tiétek?
Jácint Vince barátságosan elvigyorodott.
– A miénk. Mi fedeztük fel. [...]