[...] HERMÉSZ Szóval, én megszülettem… Nem szól senki se közbe? Akkor folytatom. Büszke vagyok arra, hogy olyan szép nagylegény bátyám van, mint Apollón. Azt mondják a lányok, hogy ő a legszebb fiú egész Árkádiában… Csak nagyon fenn hordja az orrát. Úgy tesz, mintha én – én, Hermész isten – a világon se volnék. Pedig itt vagyok! Ugye? Hat napja! Őneki, aki annyi mesterségnek és tudásnak lesz az istene, még a gyógyításnak is, eszébe se jut, hogy a nagy gyógyító tudományával meglátogassa betegágyában az édesanyámat. (A barlang felé bök.) Még mindig lázas. Én mit is tehetnék érte? Hisz én nem ismerem a füvek gyógyító erejét. Ő persze meg tudná gyógyítani. Ezért hát elhajtottam az ő száz tehenét. Mi ez nekem? Én egy ültő helyemben fel tudok falni früstökre akár egy egész tehenet. (Mutatja a tehénfejet.) Meg is tettem. Jólesett… Még talán ezer év múlva is emlegetni fogják, hogy alighogy kibújtam a bölcsőből, elhajtottam egy egész tehéncsordát. Színdarabot is írnak majd róla. A lábamra falombot kötöttem, nehogy megleljék a nyomom, és álmot hintettem mindenfelé. Amerre jártam, aludt is mindenki: a pásztorok, a szénégetők, aludtak még az éjjeli baglyok is. Csak a csillagok voltak ébren, és muzsikáltak odafent. (Elragadtatással.) A szférák zenéje! Hallottatok már róla? De lehet, hogy ti, földiek ezt nem is halljátok, csupán az istenek? Ezért hallottam hát én is. Milyen jó, hogy istennek születtem! Hogy Zeusz a nemző apám! Apollón is istennek született, neki is Zeusz a nemző apja, de egyelőre még csak afféle gulyáslegény. Majd kikupálódik… A tehenek is tudták, hogy mit kell csinálni: meg se mukkantak az úton – jó barátok vagyunk. (A nézők felé.) És ugye mi is barátok vagyunk? És barátok maradunk. Akkor hát csitt!
Bicskájával lekanyarít egy darabot a tehén fejéből. A húst áldozatként a tűzbe tartja és felmutatja.
HERMÉSZ Zeusz atyám, ugye te se láttál semmit odafentről, az Olimposzról? Úgy legyen. Segítsél hát te is engem, apuka… Mintha te nem szoktál volna titkos utakon járni, szép lányok nyomában? Az én anyámat is, na, ki ejtette meg? De én hallgatok. Gondolj hát a fiaddal, körözni fogják, mint egy bűnözőt – pedig még csak hatnapos vagyok. Nem lesz könnyű kihúzni magam ebből a csávából. Aztán ne csodálkozz, hogyha hamisan esküdözöm, akár a te fejedre is. „Esküszöm Zeusz fejére, hogy életemben se láttam Apollón szarvasmarháit! Úgy éljen a főisten!” Na és aztán? Te úgyis halhatatlan vagy, mit számít neked? Ha most az egyszer segítesz, mindig hálás leszek. Viszem az üzeneteket a nőidnek – úgy, hogy Héra meg ne tudja. Fogadd el kegyesen ezt az én fiúi áldozatomat!
SZILÉNOSZ Ki piszkálja itt fel alattam azt a tüzet? Már megsült a fél fenekem.
HERMÉSZ Fordulj a másik oldaladra!
Szilénosz elfészkelődik a függőágyban.
HERMÉSZ (a lant alakját formáló tehénszarvakat simogatja) Milyen szépen ívelt ennek a tehénkének a szarva… Tisztára olyan, mint ott fenn az égen az a csillagkép – nézzék! Hisz ismerik – amelynek Lant a neve. Lehetne ebből egy földi lantot fusizni… És bélhúrokkal is fog szolgálni hozzá ez a derék kis tehénke. (S a tehénszarvakat már mint kész lantot magához szorítva a nem létező húrokat pengeti…) [...]