[...] 3 A Léggömbárus a temető sarkánál várakozott háromkerekű rokkantszékében. Ötven év körüli, alacsony, vézna emberke volt, feketére festett, ritkuló haját hátrafésülte, arcát simára borotválta, csak a felső ajkain hagyott meg keskeny, kétfelől az orrlyukaiba futó bajuszkát. Viseltes, de gondozott fekete öltöny volt rajta, fehér inggallérjából félig alvadt sebként buggyant ki a bordó csokornyakkendő. Nyomorék lábait vastag plédekbe bugyolálta. Vörös szőrű, kövér kutya hevert előtte a sárban, hosszú pórázra kötve.
A Léggömbárusnak mindig pontosan huszonnégy léggömbje volt, amikor reggelente megjelent a városban – tizenkét piros és ugyanannyi kék. A város lakói azt tartották, hogy aki kék léggömböt vásárol, azt előbb-utóbb valamilyen borzalmas szerencsétlenség éri. Ennek ellenére mindenki – talán mert elszégyellte magát, amikor tekintete a Léggömbárus alázatos, fekete szemeivel találkozott – kizárólag kéket vett tőle, pirosat soha senki. Estére mégis valamennyi léggömb elfogyott, holott… de ezen a rejtélyen hiába törték a fejüket a város lakói. Tény, hogy igen sok szerencsétlenség történt a városban. [...]