[...] Ki ne emlékeznék ama napra, amikor fővárosunk már kora hajnalban frissen pattogó indulók dallamára ébredt, és könnyező anyák, zsebkendőiket lobogtató férfiak hajoltak ki az ablakokon;
amikor pincék sötétjéből, padlások mélyéről egyszeriben előkerültek féltve őrzött nemzeti relikviáink, a vörös és piros-fehér-zöld lobogók, hogy lakóházak és középületek oromzatáról diadalmasan hirdethessék: a haladás végül is győzedelmeskedik, mert a történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni; s hogy reggel felé az utcákon, tereken itt is – ott is izgatottan beszélgető csoportok alakultak, mert szájról szájra szállt a hír, hogy itt van, megérkezett, kitört a forradalom! A Pilvax étterem előtt kilenc órakor már hosszú sorokban kígyóztak a Márciusi Ifjak, hogy egy óra múlva az előcsarnokban, a Közvélemény Asztalánál vegyék át a Nőszövetség aktíváitól megbízóleveleiket, jelvényeiket, ebédjegyeiket, tüntető felirataikat.
Fiataljaink meghatottan tűzték kabátjuk hajtókáira a zsömle nagyságú, zománcozott fémből hajlított nemzetiszín kokárdát, s örömtől piruló arccal forgatták aranyozott sarkú megbízóleveleiket is, melyeknek fedőlapján a dátum, belső oldalán a Márciusi Ifjú neve és személyazonossági igazolványának száma, hátsó lapján pedig csak egyetlen piros betűkkel szedett mondat állt, a halhatatlan költő, József Attila intelme:
„Légy fegyelmezett!”
A krónikás nem vállalkozhat arra, hogy e nap tengernyi feledhetetlen pillanatát mind újra fölidézze – megannyi tinta és papír kevés lenne ehhez –, kénytelen tehát megelégedni csupán a legszépségesebb mozzanatok fölvillantásával, anélkül hogy azokat rangsorolni merné. Mert vajon ki is tudná eldönteni, hogy mi volt itt fölemelőbb:
az-e, amikor a Múzeum-kertben pontosan 11 órakor fanfárjelre három díszlövés dördült, s egy zászlófüggöny mögül begördült a térre az Auróra cirkáló hatalmas makettje, majd az ágyúcső tetején megjelent Ökör István színművész, hogy a tomboló sokaság üdvrivalgása közepette Garai Gábor: Új kor nyitánya című költeményét szavalja el;
vagy az, amikor Tahiti Ilona, a Vígszínház tagja ugrott a Nemzeti Múzeum mellvédjére, hogy felolvassa forradalmunk legfontosabb dekrétumát, a Tizenkét Pontot? Idézünk a dokumentum történelmi követelései közül néhányat:
„Mit kíván a Magyar Nemzet?
1. Éljen November 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napja!
2. Éljen a Magyar Rádió és Televízió!
3. Éljen az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport!
.................................
4. Éljen a Magyar Patyolat!
.................................
12. Bort, búzát, békességet, KRESZ-vizsgát és egypártrendszert!”
A nyilatkozat felolvasása után több ezer ifjú torokból harsant föl az ütemes kiáltás:
„Készülünk a kongresszusra,
Jelszavunk a béke, munka!” [...]