Ha megszámlálnánk teljén a magot
ha megszámlálnánk nyelvünkön a szót
hány mag szólalna ércként a kalászban
hány szót vonna be csöndben a viasz
A por elvonja űr előtti fátylát
az esti gaz ránk vonja illatát
így tud a jelentéktelen kedvünkre lenni
mi még rejthető csúfságban ülünk
Fölkel csúfságunk is akár a csillag
arcunkra ráejti redő-magát
testünkre teríti a bágyadt szemű hálót
majd kifogja hangtalanul a nagy halat
Az ösztövér árnyéka fejünk fölül úszik
farkával a hálón késve legyint
árny után kémlelve mélyünkből mit merítve
fú s függ a rémség sóhaj-üresen