(Politikai fennköltemény)
Trianonból vissza már
Úgy kiszáradt egyszer száj-
Am! Kilencven ősze volt.
Meg gyomorgörcs, meg Versailles.
Megszorult a torkom is
Trianon felől jövet –
Hang se jött ki ajkimon,
Nemhogy hősködő köpet.
Csak szorongtam, mint a düh –
Majdnem minden odalett…
Jaj, Versailles-ban… Hol lelek,
Hol van itt egy toilette?
Szorítottak térgyeim –
Szinte sans-culotte levék,
Alig tudtam tartani
Honfi-könnyüim levét
Vissza… Vizet okádtak
Menád-najád-tribádok
S kövült mythológiák,
Miket (nahát) imádok.
Túl királynék kéjlakán
Tanáltam is toálett –
S betipegtem pipiskedve,
Mint Marie-Antoinette
A’ búdoárba. (Négy frank
Volt a díj.) De a madám
Kinyújtotta a számlát –
S alkalmam megragadám!
Benn tumultus folyt nagyon,
Ajtók megett púztak ott –
Chanel 5 sem palástolt el
Oly dekadens húgyszagot!
Toporogtam… Fransziőz
Toleranszom hova lett?
Meddig váratsz még soromra,
Oh, verszáji vizelde!
Időzgetvén számigáltam
Csurdogáló perceket,
Midőn a porceláncsészék
Fölött egy vén metszetet
Vettem észre, mely Louis
David után megkapón
Díszelgett ily fennkölt címmel:
Le Serment du Jeu de Paume.
Mily torlódás! Esküdöznek
Légbe lendült karok, rendek!
Törtet, tipor az új osztály –
Világot meg tablót renget!
Fölnyomul mind – majd’ megfojtja
Örömében félholt társát!
Egy akolban boldogul, bőg
Papság, nemesség, polgárság!
Tömörülnek, mint a birkák –
Eluralg a hála, páthosz!
Ha egy lódít, harminc rideg
Lakájtanonc rálapátoz…
Hány fatökű Robespierre,
Fülbegyónó pohos Danton,
Hány kis fakó, steril Saint-Just
Tolong hátulról alanton!
Hogy gyúródnak! Mind kiveszi
Nemzetüdvből a köz részét –
Labdaházi szarháziak
Özönlik el a közvécét.
És az ember megkönnyebbül…
Foly tovább a hisztoár –
Banál’ bűzben összefügg
Púvoár és pisszoár.
Trianonból vissza már
Versailles bajszot penderít –
Tigris árul szent parázson
Pattogatott tengerit.