[...] Ez pénteken történt. Négy nappal azelőtt a szennyvízcsatorna szájában állt harmadmagával, a Duna-parton. Kezében nagy kő, a lábuk előtt egy nyitott kis zöld vasdoboz. Ince Karcsi ledobta a vasrudat, amivel a doboz zárját felpattintották. Séna, a harmadik srác, a doboz fölé hajolt. Félig volt a kis kazetta barnás Duna-vízzel, nem lehetett látni, mi van benne.
– Srácok – mondta Ince Karcsi. – Nem lesz ebből balhé?
– Menj most már. – Pikoló felemelte a dobozt, hogy kiöntse a vizet. – Különben ha olyan nagyon be vagy szarva, menj haza.
– Jól van na – vonult vissza Ince –, neked meg ne legyen olyan nagy pofád.
Pikoló beleöntötte a vizet a csatornába, és egy percig csak álltak a doboz fölött. Ezt azért nem várták. Pénz volt benne, pénz, más semmi. Forintosok, kettesek, apró egy rekeszes bakelit tartóban, összekeveredve, vizesen, egy kicsit iszaposan.
Azután Pikoló lehajolt, és kivett egy marék pénzt. Odanyomta az egészet Séna markába.
– Nesze. – Újra belemarkolt a ládába. – Neked is, Csikar. – Lehajolt megint. – Kell még? Még? Nesztek. Van belőle.
A másik kettő állt, nézték a pénzt a tenyerükön. Séna ujjai közül kihullott néhány pénzdarab, és odábbgurult. Pikoló már egy elázott fehér ívet nézegetett, amelyet az összetapadt tíz- és húszforintosok közül emelt ki a bakelit tartó alól.
– Egy pesti lányiskolából fújták meg– mondta. – Beíratási díj. Nem tudta kinyitni a pacák, és itt dobta el.
– Srácok, meglátjátok, ebből állati balhé lesz – szólalt meg Ince Karcsi.
Pikoló négy-öt zöld bankjegyet emelt ki egyszerre. Puhára áztak már, összetapadtak, mint a papírmasé. A tenyerébe fogta az egészet, kis gombócot gyúrt belőle, és megcélozta Séna fejét. A zöld gombóc a fiú füle mellett toccsant a csatornafalra, ellapult, azután lustán leesett.
Séna igyekezett egy-két darabot egyben kiszedni. Mállottak, szakadoztak, végül sikerült kettőt kimentenie, s gondosan rásimította őket a lejtős rakpartra, a csatorna két oldalán.
– Így ni, megszárítjuk. Mégis szebb úgy.
Ince Karcsi és Pikoló a zöld gombócokkal lövöldözött egymásra.
– Gyerünk móba, srácok – mondta később Pikoló. Felnevetett:– Fizetem! – Földhöz csapott egy marék húszforintost.
Az aprót szedték csak össze. Bementek a Dereglye utcán át az Uszályba. Jó kis Duna-parti környék volt az övék. Csupa víziholmi: Uszály utca, Dereglye utca, Evező utca, Sajka utca.
Sorra fölfütyültek a srácokért. Kádas Pityu és Kiskov nem volt otthon, de azért összejöttek egypáran a végén. A Bécsi úti lóhúsközértben vettek egy fél kiló lóparizert meg kenyeret, végigültek a járdaszélen, mint a verebek, úgy ették.
Később Sénának az az ötlete támadt, hogy menjenek tujával az Újlakiba. A megállónál Szutyok megvette a nyolc üveggolyót, amit tavaly óta nézegetett a trafikban. Szép sorban lepotyogtak az Újlaki előtt a kanyarban, folytatólagos jegyet vettek, háromforintost, a legdrágábbat, és bevonultak a baloldali páholyba. A szünetben stollverket, fruttit, narancscukrot vásároltak a büfében tíz- meg húszdekaszám, és kétszer nézték végig a nagyfilmet. [...]