Mint magános veréb a háztetőn,
úgy élek s várok. Csöpp szenzációk
jönnek felém: az ősz almát, diót
szállít, télen a szél a szeretőm.
Ráérek lesni kis szenzációkra.
Tavasszal folyton ablakomban állok
és nézem, hogy mily finom, fellilállott
csodákat ringat orgonáim bokra.
Mint jól nevelt, törékeny, úri szüzek,
zöld lombok közt bújkálnak, integetnek,
gyerek-szelekkel halk játékot űznek.
Fagyos veréb, télből maradt eretnek,
hogy látom, mily játékosak, vidámak:
faragni kezdem fűzfa-furulyámat…