A kert fölött a tűzijáték.
Francia tiszt a balkonon.
A tűzeső a fákra ráég.
A tiszt karja a válladon.
A Rokumeikan terme hosszat
kínai zászlók. Tokió
keringőt táncol. Mámoros vagy.
A tiszt szól: „Halni volna jó.”
Az óceán túloldaláról
szinkópa dörren, szól a jazz.
A sztyeppén túl Európa lángol.
Fiatal vagy és nem figyelsz.
Két test, egy lépés. Élvezed, hogy
ruhád selyem, inged batiszt.
Ahogy a holdfény lassan elfogy,
a küszöbön átég a tiszt.
A krizantémsort szél borítja.
Szójaszagú a halpiac.
Innentől egy a testek útja.
A lábad térdig visszeres.
A halárus a halra rácsap.
És lángol három kontinens.
Telihold hangja. Merre látlak?
Megöregedtél, nem figyelsz.
A vers hátterében Akutagava Estély című novellája áll, a melyet Gergely Ágnes – a japán író több más művével együtt – fordított magyarra.