Te, aki hordozóm vagy,
engedj akaratomnak.
Ki viszel-tartasz engem,
ne harcolj húsom ellen.
Viselkedj, mint jó vendég,
ki velem tölti estjét,
és reggel úgy eszmél fel,
hogy látja száz szemével,
mi egy Tejútról jöttünk,
egy Nap-isten fölöttünk,
egy kozmosz szőtte irhánk,
nem lompos semmi hull ránk,
igen, mondja a lelkem,
meghalni lehetetlen.