[...] Hónap elején mindig előveszem a naptárt, hogy megtudjam, ezentúl milyen napok következnek. Ilyenkor vizsgálom meg, nem jön-e egymás után két vasárnap, mert az nagyon szerencsés véletlen volna.
Most is így jártam el, végigolvastam a napokat, és meglepetten láttam, hogy a hónapból – mégpedig a végéről – legalább két nap hiányzik! Egyszerűen elemelte őket valaki!
Egyébként a házból semmi egyéb nem hiányzott, leszámítva a fél kesztyűmet, de az már januárban sem volt meg.
Elképzelhető, mennyire gondolkodóba estem, amikor láttam, hogy egy ismeretlen tettes elvitte a hónap végét.
Sokáig töprengtem, de nem tudtam hozzákezdeni a nyomozáshoz. Ugyanis értek a hajózáshoz, a csillagászathoz, vadászathoz, repüléshez, és a számtan tudományához is konyítok valamicskét. De eddigelé egyetlen rablót se tudtam kézre keríteni.
Annyit ugyan megjegyeztem a rablókról szóló történetekből, hogy először gombokat és lábnyomokat kell keresni. A lakásunkban – különösen az előszobában – számos lábnyom van, mert senki sem törli meg a lábát becsületesen. Ezenkívül igen sok gombot őrzünk egy dobozban, főleg kabátgombokat. De ennyi volt minden.
Kiválasztottam egy igen gyanús zöldesfekete gombot, és avval átmentem Miska bácsihoz. Miska bácsi békésen pipázott, amikor beléptem. Egyszerűen megmutattam a gyanús gombot, és megkértem, vegye elő a naptárt.
Ő még nem tudta, mi történt, s ezért nagy nyugalommal kezdte a naptárt keresgélni. Aztán föllapozta, belemélyedt, majd izgatottan a földre ejtette pipáját. Február 29-két és 30-ikát ő se találta!
– Ez több, mint rejtélyes – állapítottam meg. – Föltehető, hogy sokkal nagyobb lopásról van szó, mint eddig feltételeztem! [...]