Esténként a borosüveggel
mulatozom,
nincsen senkim: hagymát, szalonnát
falatozom.
Ínyemen bozótos téli táj
dereng nekem,
zsombékos hazámat szájamban
melengetem.
Szememre üszkös, puszta évek
emléke száll,
tótágast virágzó városok
nemléte fáj.
Csípős, régi álmok facsaró
füstje alól
lassan hűlő hazám keserű
éneke szól.