[...] MIHÁLY Én személyesen Heckenast úrral szeretnék beszélni. Gyermekeim vannak és megrendült az egészségem, szégyellem kimondani, de kettős érdekem, hogy az új kiadás meginduljon. Hatezer forintot kértem érte, ez nem lehet az önök cégénél akadály.
HUNZMAYER
Uram, ezt hallgatni is rossz, megkérem, várja meg, míg személyesen tárgyalhat a főnökömmel. Sokat ártott önnek, hogy Gyulai úr és maga a Toldi írója is nem kedvelte szomorú zsánerképét, a Vén cigányt. Igen tépett vers, úgy vélték. Ilyen lektori jelentéssel ki meri felkeresni a cenzort?
MIHÁLY
És a Zalán? Az csak nem sért senkit, csak felemel. Egy nemzet hajdani dicső tettei nem tépettek.
HUNZMAYER
Mester, ne kényszerítsen rá, hogy olyasmiről beszéljek, amitől a szám is visszariad. Én nem dicsekedhetem azzal, hogy a magyar nemzet született tagja volnék, de itt élek és nem is rosszul. Én tudom, mi volt a Zalán, azt is, hogy ma micsoda. Venia sit verbo, ahogy az önök anyanyelve, a latin mondja, már megbocsásson, de a Zalánt elmosta az idő. Önök rettenetes csapást szenvedtek, és Árpád fejedelem hajdani győzelme nemhogy lelkesítené, elbúsítaná az olvasóját.
INAS
Segéd úr, olvasta a Zalánt?
SEGÉD
Persze. Iskolában tanították. Fújni kellett az elejét: Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
INAS
És most miért nem kívánatos?
SEGÉD
Mert elmúlt a régi dicsőség.
HUNZMAYER
Esetleg sorát ejthetjük a gyermekmeséknek, de csak ha gondosan meggyomlálta. Az összkiadás egyelőre lehetetlen.
MIHÁLY
Az csak akkor lesz időszerű, ha már nem leszek életben. Elég sokáig dolgoztam az Akadémián, hogy megfigyeljem, mekkora népszerűség egy megtaposott irodalmi élet után a búcsúbeszéd. Az zárja az alkotó életéből kimaradt új kiadást.
HUNZMAYER
Nem, Mester. A történelem hatalmasabb, mint az ítészek, akik vagy kedvelik az alkotót, vagy nem, de eldöntik, nyílik-e előttük pálya, vagy zárul, és hatalmasabb az olvasónál is. A Mester örökléte, halhatatlansága megvan a műveiben, és meg vagyok győződve arról, hogy lesz egyszer újra olyan közönsége, amely nem menekül az elől, hogy amit már kezd kicsit felejteni, felmarcangolja a mondataival. Most más kell az olvasóknak, mese, a kardok vágta sebeket el kell kötni bécsi tüllel. De ez is elmúlik, mint ahogy most szünetel Árpád dicsősége. Mire eljön az ezredforduló, az ön verseivel fogják köszönteni.
MIHÁLY
Uram, az ezredfordulóig még Petőfit is elfelejtik, nemhogy engem vagy a Zalánt. Jön a halál, Hunzmayer úr. Itt érzem a vállamon, hiszen ezért jöttem, de ezek szerint a családomnak nem ígérhetek se életemben, se halálommal biztosítékot.
HUNZMAYER
Uram, én gazdasági tanácsadója vagyok Heckenast úrnak, és nem rajongok az irodalomért, de értek hozzá, és azt a szót is ismerem: divat. Ön most nem divatos, de van valami művei összességében, ami korok felett áll. A jelent nem ígérhetem, de a múlt és a jövő az öné. Isten segítse, hogy kivárhassa. [...]