Tükörszobában. Tükrökkel bélelt hatalmas terem. Bárhova nézel, magadat látod. Grimaszaidat, kissé túlméretezett füled, szomorkásan villanó szemed vagy éppen sosem látott hátad, gyűrött ruhád, a félrecsúszott varrást a szoknyádon, vagy éppen a farzsebedből kilógó, ott felejtett papír zsebkendőt. Kiábrándító? Felemelő? Nevetséges? Elszomorító? Ahogy vesszük. Kinek-kinek hogyan. Ez az irodalom! Varázslatos tükörszoba.
Aki olvas, saját magát olvassa. Saját magával találkozik ezer alakban. Amilyen vagy, amilyennek hiszed magad, és amilyen lenni szeretnél.
A tükrök olykor kíméletlenek. Lelepleznek, de ha figyelmesen, odaadón nézed, igazságot is szolgáltatnak. És lassanként rájössz, hogy aki visszanéz rád, nemcsak számon kér, de meg is nyugtat, s arra ösztönöz, hogy alaposabban nézz körül. [...]