…gyönyörű kisasszony széthúzza a papucsfoltozó mitugrász kisöreg boltjának függönyeit, ott már egyenesen mulatságos, hogy mennyire szövettani ábra a kövezet: rózsaszínű sejtek valami halvány szederjes kötőanyagban.
És a sok karikatúra! Itt érezte először azt az ínyenc vágyat, hogy embereket ábrázoljon, ne csak a prousti elemzés végtelen összetettségeiben, prizmákkal és vetületekkel, hanem sommásan, pár vonással, durván, a bábszínház és a burleszk módjára: a sülttök hasú mufti kosszarvú bajuszával, ezerstráfos, országútszéles haskötőjével, melyben úgy áll a jatagán, mint tojáshabban a habverő, a hosszú orrú papucs, kinkeri-kunkori orrával, mintha csak üveggondolákat tettek volna egy rinocérosz talpai alá: lehet ezt elfelejteni? Akik nagyon elmerülnek az elemzés beteg szivárványaiba, azok mindig üdülést lelnek a torzító rongybabákban, Donald kacsában és Ferdinánd-a-biká-ban. Mit ér Freud, ha nincs hozzá Pinocchio? És mikor Bettával napról napra játszották az ezeregyéji vagy Vogue-béli színdarabokat, vajon tudtak volna játszani, figurák lenni…