Johannes Brahmsnak, négy szimfónia világhírű szerzőjének nevéhez már életében a legsúlyosabb vád tapadt, amivel valaha zenei géniuszt illettek, mégpedig az, hogy kóbor macskákat kínoz halálra, hogy lekottázhassa utolsó hangjaikat. A legújabb kutatások szerint a gonosz pletyka Richard Wagnertől származik, aki féltékeny volt Brahms zenei invenciójára. Cecil McDonalds zenekutató az esetről szóló tanulmányában empirikus alapon cáfolja a vádat: „Kevés számú, de annál rettenetesebb emlékem szerint a haldokló macskák nem adnak ki hangot, némán búcsúznak az élettől.” McDonalds azt is kimutatja, hogy az állatkínzó Brahmsról szóló beszámolók kizárólag macskabarát könyvekben bukkannak fel, véletlenül sem zenetörténeti művekben. Az egyik ilyen korabeli, ám hitelesnek egyáltalán nem tekinthető tudósítás szerint Brahms akkor kezdett volna macskákra vadászni, mikor a cseh zeneszerző, Antonin Dvorzsák megajándékozta őt egy úgynevezett cseh verébnyakazó késsel, ami alkalmasnak mutatkozott nagyobb testű állatok kivégzésére is. Brahms állítólag bécsi lakása ablakából szemelte ki kóbor áldozatait, szobájába hurcolta őket, ahol akkurátusan lejegyezte ante mortem kinyilatkoztatásaikat. McDonalds pontról pontra cáfolja ezeket az abszurd állításokat. Dvorzsák és Brahms tényleg találkoztak Bécsben, de akkor már kevés idő volt arra, hogy Brahms a cseh verébnyakazó kés mesterévé váljon, és ennek a híre még el is jusson az utolsó hónapjait élő Wagner fülébe. Dvorzsák és Brahms összegyűjtött levelezésében semmilyen utalás nincs a különös ajándékra, és joggal vethető fel a kérdés, létezik-e egyáltalán olyasmi, hogy cseh verébnyakazó kés. Brahms lakása a Karlgassén volt, egy sokemeletes házban, úgyhogy elég magasból és messziről kellett volna kiszemelnie és üldözőbe vennie áldozatait. Mondjuk ki, Brahms szadizmusa minden valószínűség szerint rosszindulatú koholmány. McDonalds végső konklúziója, hogy nyugodtan jegyet válthatunk a Klarinétötösre vagy a Német Requiemre, nem kell attól félnünk, hogy bizonyos taktusokban haldokló kandúrok jajveszékelését fogjuk hallani. [...]
