Nő a hold és fogy türelmem,
keresem a veszedelmem,
mint az a kis csillag,
mely a késő éjszakában,
udvarol csak egymagában
a mosolygó holdnak.
Nő a hold és nő szerelmem,
ma éjszaka vagy ölelnem,
vagy meghalnom kéne,
vagy kirúgnom minden hámból,
hogy kitérjen minden jámbor,
utaimból félre.
Nem ölelek, nem halok meg,
szeretetnek-gyülőletnek
határa közt élek,
nem rúgok ki a hámból sem,
a hold az én szerelmesem,
ó, én szegény lélek.
