[...]Harmadik jelenetPOLDI, ERZSI, majd KATI.(Együtt jönnek balról. Poldinál korsó. A szobában megállnak.)
POLDI
Vigyázni kell, kisasszony, mert a papám nagyon összeszidott.
ERZSI
Én miattam? (Megsimogatja.) Szegény fiú. És mondja, maga még mindig fél az apjától?
POLDI
Bizony. A papám nagyon goromba. A testvéremet a télen úgy megverte, hogy a kórházban feküdt.
ERZSI
A testvérét? Hiszen nincs is testvére! Egyetlen fiú!
POLDI
Hát akkor engem vert meg.
ERZSI
Szegény fiú. Na majd annál jobban kárpótolom én. (Megcsókolja.) Ah, milyen boldog vagyok, hogy végre egy parasztba vagyok szerelmes!
POLDI
Tessék?
ERZSI
Tudja, a magamfajta, finom szobalány… Szolgáltam a gróféknál, hát a gróf úr. Szolgáltam a báróéknál, hát a báró úr. Szolgáltam az udvari tanácsos Auspitzéknál, hát az Auspitz úr. Már unom az embereket. Végre egy paraszt!
POLDI
(büszkén): De még milyen paraszt! – Mondjon… ma este is fölgyön hozzám… (Felmutat a padlásra.)
ERZSI
Föl.
POLDI
De fog vigyázni, hogy a papám meg ne lássa.
ERZSI
Persze, hogy vigyázok… te kis gyáva. Adja ide a korsómat.
POLDI
(átadja): Tessék.
ERZSI
A viszontlátásra. (Jobb felé indul.)
POLDI
(visszatartja): Megálljon. (Szégyenlősen.) A… a… selyemruhát húzzon föl.
ERZSI
Jó, te kis bolond.
KATI
(balról jön. Benyit a szobába a középajtón): Bocsánat, ha talán zsenérozok!
ERZSI
Kérem, kérem, magától még nem ijedek meg.
KATI
Szép a szerelem. (A sarokajtón el.)
POLDI
Ez el fogja árulni a papámnak.
ERZSI
Ugyan menjen! Viszontlátásra. (Jobbra el.)
POLDI
(kimegy az udvarra. Mikor a bal kulisszához ér, bedugja a fejét a ló): Ujjé, a Fáni! (Megfogja.) Már megint be akarsz menni a szalonba? Mi? Az már nem egy istálló! Az már egy szalon! Mars zurück! (Kituszkolja, utána el.) [...]