1
A tóra néz a pinceablak.
Kagylószínt tükröz az üveg.
Mint fröccs a gondra, jön a hajnal.
Vitéz-mód állnak a füvek.
2
Mint csipesz közt, a szajkó csőre
smaragdszín szőlőt tartogat.
Átlátok rajta. Bent a mag
töri, szórja a sugarakat…
3
Három sugár e fán minden rügyecske.
Lándzsás, egytörzsű sok köteg
feszűl, mint ék a zord kövekben,
s úgy állnak, mint betonban zöld szögek.
4
Kopog… Kerít a szomszéd…
Szép, fehér rácsos kapút
ölel a lombos alagút
s mögötte hullámzó körökben
izgul a nyugtalan elem,
hogy szinte megfájdul szemem…
5
Szüretel már a seregély, a borz.
Vaddisznó jár, s a nagy kanok
rátörnek kertjeinkre, mint a sors
reánk!… S a tó, s az ég ragyog.
6
Kinál a szomszéd, s mindig
legyőz engem a rizling,
e tengernél szikrázóbb tenger.
Mint zöld sziget ragyog szeptember.
7
– Mi van velem? – Rakom a sort egymásután.
Mint koplaló, kit vendégség fogad,
félév robot és kenyérgond után
Arany Üveg csak töltöm borodat.
8
Vakító törvény pontos rendjére
vonul-vonul a hullámok hada…
Csupán a szél fúj… Egyhelyben lobog.
Átejt bűvészi hókusz-pókusza.
9
Kobaltkék cethal a cserfás oldal.
Hatalmas hátát holddal sütteti.
Alszik az éjnek óceánján
s őrzik kis csillagok tündérei.
10
Egy pont kigyúlt… A lámpát
te gyujtottad… Feljött a csillag…
Elindul, billeg kis hajóm,
akár a vacsora-illat.
