...Aztán egy újabb varázsütés: az istálló, a fészer, a szobák, minden a használatból ismerős. Tétován forgatjuk a táncoló, idegen tárgyakat, amiket nem is olyan régen hagyott el igazi tulajdonosuk. Ezekről a tulajdonosokról azon túl, amit az itt maradt tárgyak elmondanak, szinte semmit nem tudok, és, bármilyen visszataszítónak találom is ezt a közönyt később, most egyáltalán nem érdekel a sorsuk. Talán azért nem, mert a költözés, ahogyan a helyünket elfoglaltuk, leginkább rabláshoz hasonlított. Földönfutók, ahogyan a lábukat próbálják megvetni idegenben. Aztán egy furcsa, értelmezhetetlen szó tolakszik közénk és az idegen tárgyak közé: kitelepítettek...
