...Feleségnek, anyának, birtokosnénak, szeretőnek egyformán rossz vagyok!, emeli meg a hangját, és most fölkel az ágyról. Elindul a szobában, s ostorozza magát tovább: Boldogtalanságot zúdítok csak mindenkire! Hivatásom nincsen, szellemi munkálkodásra módot nem találok, segíteni, gyámolítani, tanítani nincs erőm és tehetségem. Amit valaha tudtam, itt azt is elfelejtem! Ami tettvágy, tudásvágy, boldogításvágy még buzgott bennem, az mind kiapadt!, roskad le a székbe. Elsatnyultam, kiszáradtam…! És nagyon elfáradtam. Haszontalan vagyok...
