Ha valaki nem vonul be azért, mert gyűlöli a háborút…
Belevág. És ha valaki nem vonul be azért, mert szereti az életet… Most tudom csak, mi az, szeretni az életet. Téged.
Most mi lesz?
Folytatjuk. Megtanuljuk még jobban szeretni az életet. Felveti magát az ágyra.
Egy behívóval a zsebedben?
Diadalmasan. Lejárt! Elaludtuk!
Jó is volna, ha ezzel csak úgy lehetne viccelni.
Honnan tudod, mennyit aludtunk? Hátha már vége… Pszt!… Hallottad? Most mondják a rádióhíreket. Lehet, hogy éppen most jelentik be: a mi végre-valahára beteljesedett szerelmünk örömére a népek befejezték a második világháborút… Miért ne? Igazán megtehetnék. Rendkívüli alkalom, és ők is csak jól járnának vele – a népek.
Ha rajtuk múlna… Le akar szállni az ágyról.
Maradj, meglehet, hogy van egy őrült japán, aki belebújt a torpedójába, és most százkilométeres sebességgel száguld a tenger színe alatt… Gyere, állítsuk meg őt is. Szegényt.
Kibontakozik. Nem, sietnem kell, borzasztóan sietnem kell.
Ne, ne… Még ne…
De, muszáj…
Felül.
Akkor gondolj arra az őrült magyarra, akinek a vonatja másfél óra óta döcög nélküle a front felé.
Nem elég a baj?… Ő is felült. Elkéstem máris – nagyon.
Úgy elkéstél, szívem, hogy most már nem érdemes haza se menni. Tudod mit? Házasodjunk össze.
Nem válaszol.
Most már igazán nem mondhatsz nemet. Tessék igent mondani. Játszik. Egy bűnös éjszaka után, kisasszonyom, én tudom a kötelességemet.
Megenyhülve, megilletődve – mégis. Hogy lehet valaki ennyire, de ennyire bolond?
Csak azért is. Csíkos nadrág! Zsakett! Cilinder… Cilinder? A cilinder túlzás, de hogy lásd szerelmem nagyságát, legyen cilinder is. „Ha felteszem, magasság, ha leteszem, mélység.” Pont. Ilyen az én szerelmem is. Fehér kesztyű! Ez mind kapható a kölcsönzőben. Úgy fogok kinézni, mint egy igazi úriember, illetve egy elmebeteg majom. „Kisasszony, engedje meg, hogy tiszteletemet tegyem nagyra becsült családjánál. Szándékaim komolyak.”
Nevet. Ezt nem ágyban szokás mondani.
Hát akkor?
… Előtte.
Jobb későn, mint soha.
Honnan tudod te, hogy milyen az én családom?
Borzalmas. Biztos, hogy borzalmas. Sürgősen alapítsunk egy másikat. Jó?
Kint megszólal a telefon.
Jó is volna… Hallgatnak, majd. Megint téged keresnek.
A csengetésre hirtelen elhallgat, viszont felcsattan a telefonba beszélő.
Hangja. Nincs! Nincs! Mondtam már!… Majd. Hogyhogy nem hiszi?
Elbújjak?