Pilinszky János és József Attila. Pilinszky János és József Attila kapcsolata éppen olyan rejtélyes, mint Pilinszky lírája és mint lírájának alakulása, és majdnem olyan nehezen megfejthető, mint e líra két (avagy több) korszakának egymáshoz való viszonya. Az a szakadék ugyanis, amely Pilinszky költészetének első és második periódusát elválasztja egymástól, nemcsak az ő költészetében, hanem az egész huszadik századi magyar lírában vízválasztónak tűnik. Kérdésünk lényege az, hogy amit a József Attila-i lírából, e lírai világképből Pilinszky magával hozott, vajon csak ennek a fordulópontnak eléréséig segítette-e, vagy átemelődött a következő fázisba is?
Az irodalmi hatás mind az irodalomtudománynak, mind a pszichológiának egyik legrejtélyesebb kérdése. Csakis annak a hatásnak befogadására vagyunk képesek, amelynek ősképe már bennünk él. Ebben az esetben az idegen költő művének formateremtő élménye, mint kristályosodási mag indítja meg a saját gondolatok, helyesebben a költői késztetések rögzülésének folyamatát. A formai jegyek nem felületesen, nem a vers alaki jegyeinek megválasztásában, hanem ennél sokkal mélyebben, a költői nyelv megalkotásában, a metaforikus látás természetében jelentkeznek...