Szív Ernő felébredt. A hírlapíró egyedül feküdt a hitvesi ágyban, kora délelőtt volt, fényes és sokat ígérő. Szív Ernőné, szegény, ilyen tájt már javában vizitel. Szív Ernő jólesően nyújtózkodott, ropogtatta a csontjait, aztán hirtelen felült. Mit is csinált tegnap? A bölcs ember azzal kezdi a napot, hogy számot vet az előzővel, kinek mit mondott, milyen ostobaságot csinált, mit kell ma kijavítani, folytatni, vagy abbahagyni, kitől kell bocsánatot kérni, kit kell agyonütni, ésígytovább.
Szív Ernő ült az ágyban és nem jutott eszébe semmi az előző napról. A hírlapíró nem volt másnapos, azt nyomban érzi az ember, a másnaposság szép és kifejező költői jelekkel bír az arcon s a test egyéb tájain. Szív Ernő feje tiszta volt, erősnek, frissnek és munkakésznek érezte magát. A tegnapi napra mégsem emlékezett.
És ez nagyon rossz érzés...