Mint mondják, legnehezebb észrevenni azt, ami magától értetődő. Jó sokáig eltartott, míg feltettem magamnak a kérdést: miért lehet a büszkeség tárgya az, hogy valaki „keleti” vagy „nyugati” – a többi égtájat most mellőzöm. Jó, jó, értem én ezt, minden nemzet életében fel-felvetődik időnként a nemzettudat erősítésére a származás ügye is; a nyugat-európaiak már meglehetősen régóta joggal büszkélkedhetnek, hiszen magasabb a civilizációjuk. De még nekik sem árt eszükbe venniük, hogy az európai típusú civilizáció dél-délkeletről indult, haladván a barbár észak, északnyugat felé, csak jóval később fordult visszájára a dolog. A kultúrák terjedési irányai változók. Mi meg, magyarok, miért volnánk olyan áthatóan keletiek? Mert egy kicsit későn jöttünk, „a népvándorlás utolsó (?) hullámaként” terjedtünk be Európába? Amely már meglehetősen tele volt latin, germán, szláv népekkel, vagyis ugyancsak Ázsiából jöttekkel. Talán még a görögök is onnan jöttek, nem tudom, tudják a szaktudósok. S nem is késtünk olyan sokat; a körülöttünk lévő, közép-európai népekkel együtt, kb. ugyanakkor vettük fel a kereszténységet, rendeztük be a feudalizmust, az akkori modernséget. Fajtánkról (ha ugyan érdemes ezt a rosszízű szót említeni ebben a rendkívül kevert Közép-Európában, sőt erősen kevert Európában), fajtánkról tehát csak annyit tudunk bizonyosan, hogy europid jellegű. Már a honfoglaláskori sírokban is elenyésző a mongolid elem.
Vagy a nyelvről volna szó talán? Erről a gyönyörűről? Mert ez valóban különös, sajátos, meglepő. Egy finn-ugor, kincses szigetke a nagy néptömbök tengerében; micsoda drágaság, micsoda csemege a nemzetközi tudománynak, nyelvészetnek, s nem utolsósorban a magyarul szólók érzelmeinek. Dehát ne áltassuk magunkat: sohasem a nyelv volt a mi igazi bajunk, hanem a történelmi helyzet, a térben és időben alakuló, amelyből kinőtt ez a bizonyos Közép-Európa, amiről mindenki tudja, hogy micsoda, illetve senki sem tudja pontosan, hogy micsoda; legfeljebb okos történészek megpróbálják – nem is olyan régóta – felvázolni, kutatni-keresni, behatárolni jellegzetességeit.