A régi telefonszámunk nagyon hasonlított Nádasdy Kálmán, az Operaház főrendezőjének számához, hisz ő is lágymányosi. Hívtak is rendületlen, mindenféle operai ügyekben. Egy ideig magyaráztam, hogy tévedés, később belefásultam. Inkább vállaltam: igen, Nádasdy lakás, én vagyok az. A kisebb ügyeket rövid úton el is intéztem: jegykérést, próbaéneklést, miegymást. Egyszer izgatott, sietős hang szólít:
– Halló, ki beszél? Nádasdy lakás?
– Igen.
– Ki van a telefonnál?
– Én, Nádasdy Kálmán – feleltem derűsen.
– Kicsoda? – bökken meg a hívó a drót túlsó végén: hangjában hideglelős rémület.
– Mondom, kérem, Nádasdy Kálmán…
– De hiszen én vagyok Nádasdy Kálmán!