...Shakespeare királydrámái. A történelmi élmény mindig aktuálissá teszi a történelmi témát: amikor a történelem tetten érhetően történik, tanulságos történetekben beszéltet is magáról. Mint a reneszánsz Angliában. Az Erzsébet-kori angolokat szenvedélyesen érdekelte a történelem, mert úgy érezték, hogy személy szerint érdekeltek benne. A világpolitika (a spanyol Armadával) házhoz jött, a belpolitika (hol királyi díszmenettel, hol lázadó mozgolódással) kivonult az utcára. A nemzeti érzés és a számító önzés mindenkiben ott dolgozott, többnyire egymást erősítve, olykor egymás ellenében. A fejlődő nemzetállam – csakúgy, mint egyénenként minden egyes törekvő polgára – érvényesülés és megsemmisülés között lavírozott, félte a kudarcot, remélte a sikert. A korona fénye (napfény vagy lidércfény) beragyogta a képzeletet és bevilágított az elmékbe. A napihírektől mozgósított közvélemény örök kérdésekre kereste a választ. Mire tanít a történelmi tegnap? Azaz, hogy mi lesz holnap? Ki csinálja a történelmet? És mit csinál a történelem?
Erről beszéltek a csapszékben és a szószéken, a szérűskertben és az utcasarkon. Éltették a királynőt, felemlegették a nagy emberek viselt dolgait, mesélgettek a régvoltakról, adták-vették a legfrissebb értesüléseket, balladákat énekeltek és árultak. Divatban volt a történelmi tárgyú elbeszélő költemény és a tanító célzatú példázat, mely nevezetes katasztrófákon szemléltette az erkölcsi leckét, vagy hasznos tanácsokat adott az eredményes közéleti szereplésre. Elöljárók tüköre… Fejedelmek bukása…Vajon milyen tanulság olvasható ki belőlük: a siker vagy a kudarc? A történelem zavaros gondolatokat és ellentmondásos érzelmeket keltett, középkori beidegződések tapadtak hozzá, és újkori vonzódások. Feszültség volt benne. Ez kellett a történelmi játékokat bemutató népszínháznak. És még valami: koncepció, átfogó eszmerendszer, hogy összefogja és összefüggésbe hozza egymással a központi hatalom és az egyéni hatalomvágy színpadi metaforáit. A tájékozott szerző ilyet is találhatott a humanista történelembölcseletben...