Táncolsz-e hát, öreg juhász? Nagy fehér szakállad
Belerezdül, úgy bokázol, hó lepi a tájat.
Én szívem is belerezdül, amikor ezt járod:
Öreg ember így járja a fehérfelhő-táncot.
Lám én ugyan fiatalon de szívesen járnám:
Felhők között táncpalota, hópihék a márvány.
Táncolnak a hópihék is, haláltáncot járnak.
Ugyis mire földre esnek, jók lesznek majd sárnak.
Nálunk még a hóesés is fekete és sáros.
Sűrű, mérges ködök alatt él most ez a város.
Szomorú egy város ez, a szemén sötét hályog.
Nagy mogorván az orrunkig húzzuk a kabátot.
Nem így kezdődik a tél fönn messze Kanadában.
Fehér havon utaznánk ott iramszarvas-szánon.
S ha a nap is felragyog a hosszú, havas tájon,
Csillogóan nemes arany játszana a szádon.
Ha hóvihar kerekedne, tetejébe szállnék,
Bőrsüveggel, nagy csizmában felhőtáncot járnék,
Egyik lábam Kanadában, másik Afrikában,
Öt földrész fölött bokáznék egy táncpalotában.
Igy járja a felhőtáncot veszettül a lábam,
Budapestnek ködös-sáros december havában,
Amikor a vad közöny már a nyakamba hágott
S füst borítja el köröttem az egész világot.